A hajótörés nem metafora a mi életünkben, hanem egy izgalmas iskolai feladat. Ez ugyanis az a téma, amit ebben a harmadévben Bíborék megtanulnak.
Harmadévet mondok, de ez nem azt jelenti, hogy Bíbor harmadikos lenne. Ötödikes. Amire amúgy nagyon büszke, hiszen otthon csak negyedikes lenne, és jólesik neki a gondolat, hogy évet ugrott. Ami ugyan technikailag nem igaz, egyszerűen itt más az iskolai osztályok életkori beosztása.
A harmadév pedig csak annyit jelent, hogy Anliában a tanév nem két félévből áll (őszi és tavaszi) hanem háromból, amit "term"-nek neveznek. Az őszi term-ben Bíborék az ókori Egyiptomot tanulták, a téliben az Egészséges életmód volt a téma, amikor is sütöttek-főztek, salátákat csináltak, gyümölcsöket kóstolgattak. Most pedig a hajótörés a téma. Az első nap, a "wow day" volt, ami egyfajta nagyon erős felütése a témának. Náluk azzal hozták meg a gyerekek kedvét, hogy a tanár besötétítette az összes ablakot és leoltotta a villanyt és felforgatták az asztalokat. (Azért persze nem sötét volt, csak félhomály, tehát kb láttak, de a tanárnak zseblámpája is volt, ha kellett.) A felfordított asztal volt a tutaj, amin menekültek az elsüllyedt hajóról. Ezen volt némi kis élelmiszer, amit el kellett igazságosan osztaniuk (kis csoki, csipsz) ez persze nem sikerült mindenkinek, volt csapat, ahol egy fiú suttyomban befalta az összeset, mire a feladat kiosztásra került. De kaptak egy ponyvát és kötelet is és esővédő kiskuckót kellett készíteniük az asztallábak közé. A lányok persze hazatérve is folytatták a játékot, és túlélő készletet raktak össze, víz, banán és csoki volt benne.
Ma a project folytatásaként 3 dimenziós hajómodellt kellett építeniük fagyispálcikából, fadarabokból, anyagokból és zsinórokból. Bíbor azt mesélte, hogy neki ez elég nehéz volt, mert ő inkább kétdimenziós műveket szeret csinálni.
Ne kérdezzétek, hogy miért épp hajótörés, és mi ebben a jó - de ha belegondolok, voltaképp ugyanolyan jó, mint bármely más nagy témakör. Lehet róla olvasni, írni, kutatni - és valószínű, hogy a fiúkat jobban elbűvöli, mint ha mondjuk tündérekről tanulnának.
Borsiék is befejezték az első félév témáját, a "Csodálatos Ázsiát", melynek keretében főleg Indiával foglalkoztak, de tanultak bollywoody táncokat, meg készítettek indiai édességeket is (a szülők ették meg az előadás alatt, amúgy rémes íze volt, durván émelyítő, de nekem az összes indiai édesség ehetetlenül cukros).
Náluk már egy ideje az esőerdő a téma. Az állatok, az erdő szintjei, a növények, a fotoszintézis - de még olyan dolgokat is belevettek a témába, mint Henry Rousseau, a francia művész és az ő dzsungelos képei. Szóval tényleg mindent bele lehet vonni egy ilyen nagy projectbe, tényleg csak a tanár fantáziája a határ - vagy az sem, merthogy gyakran jönnek ezekhez segítő tanárok, akik extra ötletekkel és feladatokkal fűszerezik meg az osztály életét. (Mint tavaly a Piroskás félévben.)
A suli egyébként nemrégiben kiadott egy kétoldalas kis tájékoztatót, hogy melyik évben milyen projectek lesznek - nem mindegyik, a tanár választ közülük, egyet-kettőt-hármat. Nyilván tanártól is függ, mert az osztálytól is.
Gondoltam érdekes lehet, ezért leírom.
Az első évben (ez otthon olyan nagycsoportos életkor) Sárkány Dilemma, Háziállatok és Fel-fel-magasra a téma.
A másodikban (otthoni elsős életkor) Toy Story (igen, a film az alapja, de régi idők játékaitól kezdve tündérmesékig mindent bele lehet tenni, Borsiék csinálták, és imádták) Ebben az évben lehet még téma a Csoda a 34-ik utcában (ez egy híres karácsonyi
történet) a Halálos 60 (fogalmam sincsen mi lehet) és a Dora, a felfedező is.
Harmadik évben van a Csodás Ázsia, Esőerdők - ezt a kettőt Borsiék csinálják. De lehetett volna akár a Misztikus szörnyek vagy a Top Gear is, ami egy nagyon híres angol autósműsor.
Negyedik évben Elsősegély, Afrikai kalandok, Vissza a jövőbe és Vörös szőnyeg.
Ötödik évben: Sírrablók (az ókori Egyiptom álneve) Vigyázz, kész, főzz (egészséges élet) Fantázia Foci és a Hajótörés között lehet választani.
Hatodik évben pedig van a Scrapheap Challenge (ami egy angol szerelős műsor) a Találkozunk még (passz) Az S faktor (nyilván X faktor adaptáció, mutasd meg, miben vagy tehetséges) és az Élet játéka (környezet)
Ez persze nem azt jelenti, hogy nincs mellette matek, helyesírás, vagy már tárgyak - csak azt, hogy amibe lehet, belevonják a fő témát. Az én lányaim állatira élvezik persze az egészet, mert olyan érzésük van, mintha nem is tanulnának, csak játszanának egész nap. Ami nyilván nem igaz, nagyon is pontos pedagógiai terv van a lazaság mögött.
Megjegyzem, mielőtt azt hinné valaki, hogy ez a rendszer milyen tökéletes és csodálatos, ezt is nagyon sokan támadják. Azt mondják, hogy túl laza, több szigor kéne, mert nem olvasnak, tanulnak eleget a gyerekek. De legyünk őszinték, otthon ahol szigor van, pontosan ugyanezért sírnak a tanárok. És az angol gyerekek egyáltalán nem teljesítenek rosszabbul a végén, mint a magyarok, csak épp sokkal lazább, játékosabb a gyerekkoruk.
Én amúgy sokat filózok rajta, hogy jó-e ez. Mert az egy dolog, hogy a gyerek jól érzi magát és élvezi a suliba járást (ami nem kis dolog, mert egy életre szóló jó alapot és hozzáállást kap ezzel) de azért amikor a magyar feladatlapokat csináljuk, akkor döbbenten szembesülök vele, hogy mennyire nem ismerik például a közmondásokat. Az én 10 éves lányom ugyanis úgy fejezi be az "Addig nyújtózkodj..."-ot, hogy "ameddig el nem éred, amit akarsz." És azt mondja, hogy "Sok lúd...sokat eszik" Amiken persze jót nevetünk, és aztán átbeszéljük, hogy mi is kellett volna (és meg is jegyzi ám, másnap már ő tanítja rá a középsőt) de aztán mindig az jut eszembe, hogy akkor ezzel kimarad most valamilyen általános nagy magyar közös tudásból - vagy egyszerűen azért nem ismeri ezeket, mert ma az emberek nem beszélnek közmondásokban (vagy csak ritkán) és ez egy tök elavult tudás amúgy, amit nem is kéne erőltetni.
Hajótörés
Posted by Fodor Marcsi on
- -
Szerintem ez annyira jó! A Waldorfra emlékeztet, ahol szintén egy-egy témában élnek a gyerekek egy ideig, és abba veszik bele a belevehető irodalmi, történelmi, biológiai stb. vonatkozásokat. Az, amit ezáltal kapnak, sokkal fontosabb, mint a közmondások. De Te beleveheted a hiányzó dolgokat otthon ugyanebbe, amikor folytatják otthon a hajótörést. Vagy a mindennapi beszélgetésbe.
Jó, sulitok van szerintem. Sokkal jobb mint a fiam primary sulija volt, pedig itt a környékünkön az volt az egyik legszimpibb.
Az hogy kimarad a gyerek valami közös nagy magyar tudásból....ennek igazán max akkor van jelentősége ha végül mégis haza mennétek. Mert különben nincs. Lesz nekik helyette nagy közös angol tudásuk. Még öt év és az angol sokkal inkább a nyelvük lesz és sokkal inkább itt lesznek otthon. Itteni barátaik , itteni életük lesz. Szerinted ebből hiányozni fog a magyar tananyag? Mert szerintem nem. És minnél nagyobbak annál inkább szeretnék majd saját maguk eldönteni hogy mit tanuljanak.
Csak hogy értsd: a 14 éves fiam szerint a magyar himunsz egy hülyeség-kategóriás tanulni való. Mint úgy általában a legtöbb vers. Nem egy költői lélek na. És most lehet hogy megköveztek de szilveszterkor kikapcsoltattam a párommal a magyar himnuszt. Szóval én is...A kanadai molson himnuszt sokkal inkább a magaménak érzem. És most jöhetnek a kövek. :-)
Az én nagyobbikom is, ha nagy ritkán beszél róla, akkor inkább azt mondja, hogy jó volt a suliban, mint nem. És otthon, amikor a heti házifeladatát csinálja, akkor nincs erőltetés, hanem ő kéri, hogy üljünk le és csináljuk vagy nézzük meg. Nekünk is valami hasonló hajótöréses téma volt nemrég, Grace Darlingról tanultunk. És ennek kapcsán, ahogy te is írtad, kevernek bele mindenféle matekos meg rajzolnivaló dolgokat, számítógépen kerestük meg, ki volt Grace egyáltalán. Nekem tetszik ez a módszer, főleg, mert ugyanez Magyarországon az unokahúgom esetén egyáltalán nem így néz ki. Semmivel nem ostobább a kislány, nagyon is érdekli a világ, de még egyszer sem fordult elő, hogy maga kéredzkedett volna házit csinálni. (És meg lehet nézni milyen könyvekből dolgoznak otthon, csillivili, de unalmas, meg itt - sokszor könyv sincs, csak számítógépes anyagok, fénymásolatok, de mind izgalmas - aztán ha nem kell, eldobhatók.)
Az angol sulirendszerben az első évek nem arról szólnak, hogy valami irgalmatlan mennyiségű adatot belerakjanak a srácok fejébe, hanem sokkal inkább arról, hogy interdiszciplinárisan közelítsenek a tudományhoz. Magyarán nem egyes szakterületek, csak matek, csak fizika, csak föci állnak önmagukban a fókuszpontban, hanem azt tanulják meg, hogy komplex módon közelítsenek a problémához, és próbáljanak megoldást találni. Később az egyetemen, aki odakerül, az meg fogja kapni a részleteit is az egyes tudományágaknak, de ott is erősen leszűkítve, amire szüksége lesz. Magyarországon amikor én voltam egyetemista, nekünk tanulni kellett mindenféle felesleges dolgot is, amit pusztán annyi ideig tartottam a fejemben, amíg le nem vizsgáztam. (Tudtuk azt pl, hogy egy-egy tantárgyat azért vetettek fel velünk, mert nem jött volna ki az adott tanár óraszáma.)
Ha pedig attól tartasz, hogy kimarad ebből a magyar rész, akkor fűzd hozzá az angol anyaghoz. Ha az itteniek kreatív módon oktatnak, akkor tedd azt te is. Az én vesszőparipám az olvasás, mert azt gondolom, hogy mindenre kiterjedően úgysem tudok odafigyelni, de a könyvek majd megtanítják, hogy sok lúd disznót győz. :)
Nagyon tetszik amit írsz, az oktatásról, a gyerek-központú oktatásról...stb. Pedagógus vagyok, és kb 10 évvel ezelőtt egyik kollégám nagyon hasonlóan (akart) tanított(ani). Atom profi a nő, mellette verseket-meséket ír (írásai megjelentek könyvben is....stb). A 2. félévet, már a kisegítő iskolában kezdte, mert a szülők KIRÚGATTÁK. Jelenleg a cigány gyerekeket oktatja így, kreatívan, játszva...:-) Az a "jó" a magyarokban, h ami itthon van, az mindig rossz, ciki, lafikázandó...ugyanazért kint lelkesednek. Hidd el, a magyar oktatás, pedagógusképzés nagyon jó, csak úgy elég nehéz tanítani, amikor a buszsofőr apuka azt a tanító nénit választja a gyerekének a bemutató órán, akinek rövidebb a szoknyája (megtörtént eset, amit az 1. osztályos gyerek röhögve mesélt el!). Arról ne beszéljünk, hogy az ápolónő anyuka is lazán kiosztja a tanítót, mit hogyan kell (angliában szabad ez, mondhatja a szülő, hogy hülyeség a projekt hét, inkább feladatlapozzanak a gyerekek?). Valljuk be, így elég nehéz kreatívnak lenni...Az, hogy teljesen másképp jár az agyunk (lsd Karácsony Sándor Magyar észjárás), mint egy angolnak, vagy németnek...onnan is látható, hogy mennyi magyar származású Nobel díjas van, vagy most is a nagy kutatásokban, filmes technikákban vannak magyar munkatársak. Sokan szeretnénk így tanítani, tudás, akarat...megvan hozzá, de a szülők többsége ebbe nem megy bele!
Az, hogy kimaradnak-e a magyar össznépi tudásból...nehéz kérdés. Nem azért, mert az, aki tud egy közmondást, népdalt, verset, tudja a Himnusz 5. vsz-t, Szózatot...sokkal boldogabb, vagy többre viszi az életben. Hanem mert tudja: honnan jöttem, ki vagyok, hova tartozom.
Marcsi, a magyar kozmondasokat sztem te kellene h megtanitsd, megpedig a mindennapi eletbe beleszove, aztan ha nem ertik, elmagyarazva. A szolasok, kozmondasok nem iskolai tananyag, azok az elet reszei. Ha nem azok, akkor tudni is felesleges oket. Az angol szolasokat sem tananyagkent tanitjak, hanem elokerul nap mint nap. A fiamnak volt hazifeladat, mert o az autizmusa miatt nem erti (egyszer ketsegbeesett, h o meg fog halni, ha a fejere esik egy nemetjuhasz -raining cat and dogs-, meg sehogysem ertette, hogyan teheti a szemet a tanarra -keep an eye on me-, ) de atlag angol gyerek a hetkoznapi eletben szedi fel ezeket.
Az angol iskolarendszer a pozitiv megerositesre es az erdeklodes fenntartasara epit, azt unalommal, szigorral, feladatlapozassal nem lehet. Aztan amiben az iskola csodot mond, mint a gyerekem kezirasa, abban belepek en a kepbe es megtanitom en. Negyedik utan, a 7 hetes nyari szunetben, nem tulzott lelkesedessel, de megcsinaltunk napi 2 oldal magyar iskolaelokeszitos feladatlapot, az irasa otodikre olvashato lett. Nem szep, de olvashato. Az iskola valasza a pocsek kezirasra amugy a vakon gepeles megtanitasa volt, amiben szinten van racio, negyedikben mar szgepen irhatott hazifeladatot.
Amin en most dolgozom vele, mert az iskola ebben sem tunik hatekonynak, az a pontossag. Hiaba tanul mar erettsegi szintu matekot, ha a 3*8=16. A pontot megkapja a levezetesre, mert az jo, a vegeredmeny azonban nem pontos (es a hid leszakad :-P ). Otthon szenne unna magat, 13 evesen nem sok iskolaban tanulhatna differencialni, eselyes h a tanar sem tudna :-P
Jo ez a rendszer, biztosan nem mindenkinek, de nekem, aki napi szinten figyelem, h mi ujsag es kozbelepek, ha szukseges, ez igy pont jo. Ha csak az iskolatol varnam, h kompletten kepezze az en specialis gyerekemet, akkor nem lennek megelegedve. De nem varom el. :-)
"Hidd el, a magyar oktatás, pedagógusképzés nagyon jó"
ugye ezt nem mondod komolyan? ezzel a "magyar (felső)oktatás nagyon jó" mítosszal szerintem érdemes lenne leszámolnunk egyszer s mindenkorra.
igen, régen, valamikor, a magyar általános iskolások és gimnazisták (nem az egyetemisták!) bizonyos teszteken egész jól teljesítettek más országok gyerekeihez képest, de ez mára megszűnt, a sorban nagyon hátul kullogunk.
egy kicsit off, de valamennyire idevágó:
http://meseutca.hu/2012/02/22/magukat-vigasztaljak/
Fiatal pedagógusként nagyon érdekes,amit írtál az angol iskolarendszerről. Teljesen azonosulok vele. Itthon középiskolában és a felnőttoktatásban is tanítottam(amíg nem szültem). A gimiben nem támogatták(sőt)az interaktív óráimat, a tankönyvtől eltérő házikat. A felnőttoktatásban vevők voltak rá a diákok.
A tanárok gondolkodása, hozzáállása is reformra szorul
(Ahol tanítotottam még 70évesen is kapott osztályt a tanár)
Zsuzsa: Angliában szabad ez, mondhatja a szülő, hogy hülyeség a projekt hét, inkább feladatlapozzanak a gyerekek?
Én visszakérdeznék - Magyarországon szabad???? Komolyan mondom, elhűlök időnként olyanokat írtok. Szerintem a tanítási folyamatba sehol nem lehet beleszólni. Nekem itt is vannak időnként fenntartásaim az angol sulival kapcsolatban is, de legfeljebb kérdezek, hogy miért is jó ez, eszem ágában sem lenne beleszólni.
De otthon se kritizáltam a sulit, még akkor se, ha néha soknak tartottam a házi feladatot, vagy gyorsnak a tempót. Én azt feltételezem, hogy a tanár tudja a dolgát, van neki felettese, tanterve, képzettsége.
De tudom, hogy vannak itt is, ott is olyan mindenbe beleszóló okoskodó szülők. Bíborék például Franciaországba mennek osztálykirándulásra, és az egyik apuka olyan rettegős patáliát lecsapott, hogy csak lestem. Aztán kifelé menet elkapott engem, hogy én is nagyon izgulok-e amiatt, hogy a gyerek elmegy egy hétre. Mire én közöltem vele, hogy kicsit sem. Mi sokat utazunk, tudom, hogy az mivel jár. És amúgy meg megbízom a tanárokban, hogy jól, alaposan és biztonságosan szervezik meg az utat. Nem utolsó sorban megbízom a gyerekben, akit tíz éve nevelek és azt gondolom, hogy tudni fogja, hogy bizonyos helyzetekben mit tehet és mit nem.
Én ezt a bizalmat otthon is megadtam a magyar sulinak és abban se csalódtam, mert amit ígért és amiért a gyereket odavittük (a kéttannyelvű) azt tökéletesen csinálta. Más kérdés, hogy össze nem hasonlítható az egész szellemisége az angollal - de ennek sok-sok oka van, tényleg. Nem csak a tanrend más, de ne feledjük el azt sem, hogy egy tanár nem tud annyi mindent csinálni, mint kettő vagy három, olyan differenciáltan oktatni, fegyelmezni stb.
Zsuzsa, nem egészen értem azt, hogy hogyan volt ez a szülői elégedetlenkedés...
A mi sulinkban adva van a módszer és kész! Van egy db első osztály és így tovább, minden évfolyamból egy. A módszer adva van és kész. Semmi!!!!!! beleszólásunk nincs a tanítási módszerekbe és itt nincs tanító választás sem.
Jövőre központosítják a sulirendszert, így még inkább nem lesz beleszólás.
Azon is elgondolkodtam a hozzászólásoddal kapcsolatban, hogy annyira fáj már ez a folyamatos ellenség keresés. Az eladó ellensége a vevő, buszosé az utas, a dokié a beteg, a pedagógusé a szülő.
Megprobalni eppen megprobalhatja a beleszolast, de igen udvariasan el fogjak hajtani a verbe, mar bocsanat. Volt olyan tanitvanyom, akinek anyukaja minden ora kozepen (ertsd, megprobalok legalabbis eletben tartani a vizben egy csapat enyhen szuicid hajlamu, zsakbolha fegyelmezettsegu hetevest), elmagyarazta nekem, h hogyan is kellene tanitanom oket, es miert nem tudnak meg oldalra lelegezni, mert o az ausztal valogatott tagja volt 74ben vagy mikor. A masodik alkalommal megkertem a fonokomet, h allitsa le, aki felajanlotta neki, h johet hozzank oktatni, ha van kepesitese, de ebbol sem ertett. A harmadik alkalom utan megkertuk, h keressen masik uszoiskolat.
Nekem sem jutott meg eszembe, h beleszoljak az iskola kompetenciajaba tartozo kerdesekbe, feltetelezem tudjak mit miert csinalnak. Ha problemam lenne, akkor fordulhatnek az iskolaigazgatohoz, ha ott sem jarok sikerrel, akor az iskola governor csapatahoz, ezek tanarok, szulok es az onkormanyzattol is vannak benne emberek, pontosan nem tudom, milyen hataskorrel. Ha meg ez sem eleg nekem, akkor fordulhatok az onkormanyzathoz, a kepviselomhoz vagy a sajtohoz. De ezekhez altalaban nem feladatlapozas ugyben szoktak fordulni, hanem olyan ugyekben, h pl egy fiu is hordhasson szoknyat, meg h bizonyos vallasi felekezetek ruhazata, jelkepei sertoek vagy sem, vagy pl az iskolai menza miatt.
Ha valakinek az oktatas modszertanaval van baja, akkor keres masik iskolat, de ezert altalaban fizetnie kell. A jo iskola kriteriuma errefele nem a minel tobb feladatlapozas amugy :-D
Vegso esetben lehet a gyereket otthon is tanitani, talan ezert is nem szoktak az iskola dolgaba beleszolni. Bar aki ezt az utat valasztja, az nem a feladatlapozas hianya miatt teszi.
Vegul, lehet a ket modszert otvozni, napkozben az allami ingyen iskola, este meg az otthonoktatashoz arult feladatlapok toltogetese, ha valakinek tenyleg azert kellett a gyerek, h legyen kit jol megszivatni :-/
Az angol iskola amugy sokkal szigorubb szemelyi szabadsagjogok ugyben, mint a magyar. Az egyenruha kotelezo, punktum. Lanyok meg varialhatnak egy kicsit, h szoknya v nadrag, esetleg kotenyruha, de a fiuknak meg ennyi sincs. Maganiskolaban az iskolatol kotelezo venni a nagyon dragat, allamiban jo a tescobol vett is, de a szine az iskolaban eloirt kell legyen. Logok, emblemak, feltuno diszitesek tilosak. Nalunk nagyon jofejek, a renitens gyerek kaphat a talalt ruhak dobozabol megfelelot, mashol siman hazakuldik (=hianyzas). Elitebb iskolaban a szoknya hossza is szabalyozva van, amit igen egyszeruen mernek. A kislany leterdel a padlora es a szoknyaja szegelye a foldig kell leerjen :-). A hajviselet, ekszer, smink mind mind szigoruan szabalyozva van szinten, tetovalassal nem tudom mit kezdenek, azt nem lehet csak ugy lemosni.
Zsuszi én magyar vidéki suliról írtam!
Te hol és mit tanítasz? Nem vagyok képben, bocsi.
"Sokan szeretnénk így tanítani, tudás, akarat...megvan hozzá, de a szülők többsége ebbe nem megy bele! "
Én EZT nem értem. Hogy hogyan nem megy bele egy adott suliban a szülő? Adva van a módszer, ahogy a tanító tanít. A bemutató óráján ezt a szülők látják. Két eset van. Nem tetszik, megyek máshoz, ha van rá lehetőség. Tetszik, marad. De ha marad nekem kicsit fura, hogy utána "nem megy bele" a módszerbe, amit látott.
Valami konkrét tapasztalatod volt erre vonatkozóan, amiért ilyen keserűen írsz erről?
Nekem tényleg furcsa amiről írsz. A környékünkön ilyen el sem képzelhető. Vidék! A tanítónénik maguk az "atyaúristenek". Évtizedek óta tanítanak a sulinkban. Sok szülőt tanítottak is. Naná, hogy nem fog beleszövegelni semmibe senki. A szülők nem is ismerik a jogaikat és nem is tudnak vele élni.
Szóval mifelék így megy.
Del-londoni magan uszoiskolaban oktatok uszast jobbara gyerekeknek, de amugy 4hotol 100 eves korig. Ez persze nem iskolai tanitas, bar ott is tanitottam uszast, amig a szaktanar gyesen volt egy evig. De a modszertan azert hasonlo, az erdeklodesuket fenn kell tartanom valamivel, fizikai eroszakot nem alkalmazhatok, igazabol hozzajuk sem erhetek, bar volt olyan, akit megfogtam es kitettem a vizbol es elkuldtem anyukahoz, akitol megkapta a magaet, amiert fegyelmeznem kellett ot. Nagyon ritkan fegyelmezek, altalaban siman mukodik anelkul is. Nekem konnyu abbol a szempontbol, h kb azonnali a visszacsatolas a munkamra. Ha a gyerek fejlodik es szeret is jarni, akkor jol csinalom a dolgom. Ez iskolai viszonylatban is igy mukodik sztem. Van olyan, aki elmegy mashoz, olyan is akit en szeretnek, ha elmenne, de ezek a kivetelek, altalaban megtalaljuk a hangot es a modszereim bevalnak.
Belegondolva, ismerek olyan iskolat szemelyesen, ahol ugy tancol mindenki, ahogy a szulok futyulnek. Ez mindossze £4500 rimeszterenkent (plusz az iskolan kivuli extrak, pl kulfoldi kirandulas es a hangszeroktatas, de a delutani sport, napkozi, klubok stb ebben benne van). Na itt eldontottek a szulok, h minden senior gyerek, 10-13 evesek kapjon egy ipadot, szotar es egyeb segedkonyvek helyett, es megkaptak. A szulok uszodat akartak es uszasoktatast, iskolak kozotti versenyeket, osszedobtak ra a penzt, megvan a 18 meteres medence, vettek fel oktatokat (kollegam) es az idei, maganiskolak kozotti versenyen mar ermeket nyertek.
Zsuzsi, hol vannak ettől a mo.-i sulik?!
Bárcsak a fentiek lennének az itteni problémák. Ipod, uszoda... Itt a tornatermet nem lehetett használni, mert 12 fok volt bent!
Csak csendben jegyzem meg, hogy 12 fokban itt simán kimennek rövidgatyában, pólóban a gyerekek az udvarra tornázni. Ez nem akadály. És nekem mióta itt vannak sokkal kevesebbet betegek, mint otthon voltak. Pedig arra készültem, hogy az új kaják, kórokozók majd erősen igénybe veszik az immunrendszerüket. Igaz, szmog nincs, és a levegő érezhetően jobb, mint Pesten.
Ja, ipod témához - a miénk nem egy puccos magánsuli, sőt. De pl. minden osztályban vagy egy nagy szekrény, tele laptopokkal (egész jókkal) és gyakran használják, ezen írnak, jegyzetelnek, kutatnak. Mikor mi kell. Nem kell engedélyt kérni és csak délután zárják be. Az azért van, hogy használják...
Marcsi, uszodaban 12fok az buntet am :-)