Három gyerekkel irány Anglia!

Amikor majd 15 évvel ezelőtt a férjemmel összeköltöztünk igazán kevés cuccunk volt. Pár használt bútor, pár doboz ruha, néhány edény - és rengeteg könyv. A férjem öccse volt a fő társ a cipekedésben, aki a nap végére megjegyezte, ő csakis analfabéta nőt fog elvenni, mert ennyi könyvet brutális munka költöztetni. Pedig akkor még töredéke nem volt meg a mai könyvgyűjteményemnek. A nagyja persze Magyarországon maradt - de nem panaszkodom, már itt is elég tekintélyes mennyiségű könyvet hordtam haza. Lehetetlen ellenállni, hiszen egy csomó olyan mű vehető meg itt, amikhez hasonlót se láttam még otthon.

Írtam már a "dudlik"-ról, amelyek olyan félig megrajzolt művek, amiket a gyerekeknek kell befejezni. Szerintem ez állati jó ötlet, nekünk már tucatnyi van és a csajok imádnak szöszmötölni vele. De ugyanilyen különleges és egyedi a 365 lapos művészettörténeti naptár, ahol részletesen elemeznek egy-egy festményt.
Sok ilyen apróság van itt, ami miatt izgalmas dolog a könyvesboltok polcait böngészni. Persze tudom jól, hogy nem szabad összehasonlítani a két piacot. Csak az Egyesült Királyságban hatszor annyian laknak, mint Magyarországon, de ha hozzávesszük, hogy ugyanezt az angolt beszélik a 300 milliós USA népességet, akkor nem meglepő, hogy erre a sokkal nagyobb piacra egészen elképesztő műveket is kiadnak. Merthogy nem csak a könyvek mennyisége meglepő, hanem az is, hogy milyen fura műveket is lehet találni. Ezek egyébként nekem tetszenek - azért is mutatom be őket szívesen.
A lányok nagy kedvence a zenés szorzótábla, amit amúgy állati sokféle verzióban le lehet megtalálni. Az én zenemániás lányaimnak, ez igaz nagy élvezet volt. Merthogy ezek egészen modern hangszerelésű művek, amiket a gyerekek tök szívesen hallgatnak. Nem mondom, hogy zeneileg a csúcs, de nem rosszabb, mint sok más gyerekeknek szánt tinglitangli zene. A szorzótábla mellett amúgy nekünk a kivonásról is van egy hasonló könyvecskénk, aminek a CD mellékletén eldalolják, hogy mondjuk a nulla milyen fantasztikus szám, mert ha azt kivonod, akkor a végeredmény az eredeti szám. Kicsit mondjuk döbbenet ezt először hallani, de hozzá lehet szokni, hogy a matek is dalolva megy. (Amúgy én biztos vagyok benne, hogy ezt az ötletet érdemes lenne magyarra is átültetni, biztos siker évtizedeken át. Bár tény, hogy haknizni nem fogják gyakran hívni az együttest, se szülinapi bulikra... bár lehet, hogy tévedek...)

Amikor megláttam ezt a "Csinos Rózsaszín Biblia" nevű könyvet, azonnal bementem a helyi keresztény könyvesboltba. Egészen izgalmas dolgokat találtam. Nem csak tucatnyi gyerek és baba-Bibliát, mert mondjuk nagy képes Bibliát otthon is lehet venni. De nem tudom, van-e például tini csajoknak olyan leopárdmintás szőrös borítós Biblia, vagy ékköves plüssös változat. Nekem ez nagyon jópofának tűnik - hiszen attól még, hogy valaki vallásos, még lehet divatos akár a Bibliája is, nem? Ez a Pretty Pink Bible amúgy ovis korosztálynak való, tele matricával, színezővel, de muszáj volt megvennem a csajoknak, akik élvezték, hogy kézműveskedhetnek vele, és közben persze beszéltünk a történetekről is, hiszen ahhoz, hogy az ember a Bibliával foglalkozzon nem kell még feltétlen vallásosnak se lennie - ez az egyetemes kultúra része.
Itt van néhány lap, hogyan is mesélték el az özönvíz történetét:


Itt meg Ádám és Éva várja a kígyót a Paradicsomban:


Marcia Williams óriási kedvencünk. Tucatnyi könyve van már meg nekünk, és tervezzük, hogy még többet beszerzünk.


Most csak a szigorúan vett angol kultúrához tartozókat fotóztam le, de a görög, római mitológiát is feldolgozta, Szinbád kalandjait és még nagyon sok híres művet - ezeket ő mind képregénybe ülteti, és a jópofa rajzok segítenek a történetet értelmezni és megszeretni is. Ne feledjük, hogy az angol irodalom pár száz évvel hamarabb kezdődött, mint a magyar, sok művet ma már szinte lehetetlen megérteni, olyan nyelven íródott. Viszont muszáj ismerni, mert hozzátartozik az általános műveltséghez errefelé. Szóval ez a képregény egy jó bevezetőnek tűnt. És bevallom, olyan jók a könyvek, hogy nem csak a gyerekek vannak oda érte, de én is!
Ez a részlet az Artúr mondakörből való:


Ez pedig a Twist Olivérből.


És itt van még egy különleges könyv, amit bevallom, valójában nem tudom, hogy van-e Magyarországon. Remélem, hogy igen - de még soha nem láttam egy gyerekkönyvet se, amit Braille írással írtak volna. Pedig sokat jártam otthon is könyvtárba, könyvesboltba - ezek a könyvek mégse jöttek soha szembe.


A vakoknak készült könyvek, amiket láttam, nagyon színtelenek voltak, és csakis speciális helyeken lehetett kapni őket, a nagy könyvtárakban ha vannak is, úgy kell kikérni a raktárból - és nem is feltétlen adják oda mindenkinek. Például az én anyám látássérült, és ahhoz, hogy hangoskönyvet kölcsönözzünk neki, (ami a nyolcvanas években azt jelentette, hogy egy Jókai regény olyan 100 kazettányi hosszúság volt) de ehhez be kellett vinni a vak igazolványát. A fenti könyvet meg csak úgy levettem a helyi könyvtárban a polcról, hogy megnézzük itthon. A csajok amúgy élvezték, hogy kitapogathatták a pici jeleket, és elképzelhették, milyen nehéz is lenne vaknak lenni. És lehet azt mondani, hogy minek kép egy ilyen könyvben, de egyrészt nem minden látássérült tök vak, másrészt miért ne használhatná ezt a könyvet egy olyan vak anyuka, akinek a gyereke tök jól lát. És ezzel a könyvvel ők is meg tudják kapni a közös olvasás élményét.


Hát ilyen könyvek vannak errefelé. Többek között. Nem véletlenül szeretek annyira böngészni. És ezek után szerintem az se meglepő, hogy megszállottan vásárlom a más és furcsa dolgokat. Hiszen amit itt fillérekért megveszek, azt otthon nagyon drágán adnák az angol nyelvű könyvesboltokban - és nem is biztos, hogy lenne.