Három gyerekkel irány Anglia!

Angliában nincs farsang - de ez nem azt jelenti, hogy a gyerekek ne öltözhetnének jelmezbe. Öltöznek bizony, nem is egyszer. Az egyik alkalom épp most adódott, a Nemzeti Mesemondó hét alkalmából.

Lassan már hagyomány nálunk, hogy a jelmezbálra csak előző napon kezdünk készülni. Először magamat hibáztattam azért, hogy mindig ilyen utolsó pillanatban kapkodunk a jelmezek után, de aztán rájöttem, hogy annyira nem fontos ez az én gyerekeimnek, hogy nekik is csak előző nap jut eszükbe, hogy fel kéne venni valamit. Hogy ez másnál milyen őrületig tud fajulni, azt jól tudom, mert a barátnőmnél például már hetekkel előtte téma, hogy ki, minek öltözik, és náluk a varrni tudó nagymama több változatot is készít. Mondjuk szó, mi szó, isteni végül mindig elképesztően jó jelmezekkel rukkolnak elő, de nálunk ez a lelkesedés hiányzik. Nem csak belőlem, a gyerekekből is. Aminek azért örülök, merthogy én nem tudok varrni, és nagy bajban lennének, ha erre számítanának. Amikor kicsik voltak, akkor még jártam a boltokat, hogy a megfelelő jelmezt megtaláljam, de általában a nekik tetsző hercegnős cuccok 10 ezernél kezdődnek (néha 15-nél) és ezt nagyon erőteljesen sokallom. Még magamnak se veszek ennyiért ruhát, nem hogy nekik. Viszont rájöttem, hogy használtruha boltokban, 1000-1500 Ft-ért ugyanezeket megkapom, csak épp kishibával. Egy pici folttal, szakadással - ami azért tökéletes, merthogy nálunk gyakran van beöltözés, és a 15 ezer Ft-os ruhát félteném, de az olcsó amúgy is használtat nem kell, így nem kapok agylobot, ha abban festenek, vagy a kertben szaladgálnak.
Angliába persze nem hoztunk jelmezt magunkkal (bocsi, de valahogy nem szerepelt a fontos dolgok listáján) így hát amikor először merült fel tavaly, hogy be kéne öltözni valaminek, akkor nekiláttam boltokba járni. Szerencsére az derült ki, hogy itt is sokféle jelmez van, és sokkal barátibb áron is hozzá lehet jutni, mint otthon. Így lett a csajoknak Halloweenkor vámpírkirálylány jelmeze (4000 Ft volt a Marks&Spencerben) kalózjelmeze (2000 a piacon) aztán később ehhez jött a Télapólány jelmez (leértékelve 1500) és még egy középkori királylányos jelmez (2000). Nem nagy befektetések, de állandó használatban vannak, különösen, ha vendégek is jönnek. Merthogy ez olyankor állandó program.
Csütörtök este tehát, amikor először felmerült, hogy mégis minek kéne másnap beöltözniük, nem estem kétségbe. Csak épp arra nem számítottam, hogy a csajoknak kész ötletük lesz, mik is szeretnének lenni.
Abban mindkettő egyetértett, hogy a vadonatúj koszorúslányruháját akarja felvenni. Amit én gyorsan elvetettem, és nem csak azért, mert nem akarom, hogy időnap előtt foltokkal tarkítsák, de azért sem, mert kinn röpködnek a mínuszok, és az ujjatlan selyemruha. Márpedig ilyenkor egész nap abban parádéznak. Szóval szó sem lehet róla.
Borsi Rapunzel akart lenni, így őt átirányítottam a meglévő bársony királylányjelmezünkhöz, de a földig érő haj dilemmájára nem volt itthon megoldásom. Először fonalgombolyagot akartam szerezni, hogy abból applikáljak egy hosszú hajfonatot a fejére, de aztán eszembe jutott, hogy az Argos este 8-ig nyitva van, és ott lehet kapni Rapunzel parókát. Ez az ötlet mindenkinek elfogadható volt, így kis befektetéssel ő megoldódott.
Bíbor a lila ruhában Jázmin hercegnő akart lenni - amit így elvetettünk, és amikor benéztem a szekrénybe , az jutott eszembe, hogy de jó is lenne, ha a szürke kötött ruháját venné fel. Merthogy az jó meleg. Márcsak azt kellett kitalálnom, hogy mi lehet ebben. Hát valami szegény lány. Mondjuk Hamupipőke! És ez szerencsére neki is tetszett, így csak egy kendő kellett a fejére (még jó, hogy épp most vettem pár törlőkendőt) és volt itthon seprű is.
Kicsit először frusztrált a gondolat, hogy az egyik gyerekemből Hercegnő lesz, a másikból meg cseléd, de mivel őket nem zaklatta fel a gondolat, így én se erőltettem a témát. Külön haszon volt, hogy Bíbor úgy beleélte magát a szerepébe, hogy kitakarította a szobájukat is - míg Borsi szó szerint használhatatlan volt, mert egész délután csak a tükörben leste magát, és vetette jobbra-balra a hosszú haját.
Másnap a suliban amúgy nagy sikerük volt - Borsi hajára mindenki azt hitte, hogy valódi (ami azért elég röhejes) és Bíbort se cikizték, hogy takarítson. Ő legalább egyedi volt - mert a legtöbb kislány persze Jázmin hercegnőnek öltözött. Ami elég logikus, mert minden második gyerek indiai, akik csak elővettek egy szárit a szekrényből és kinevezték hercegnőnek a gyereket. A lányok kedvence az egyik tanárbácsi volt, akiből Hófehérke lett, és a Kártyalapból készült Szívkirálynő tanárnő. Tanítás persze nem volt - csak egy kis matekóra. Ami amúgy itt a gyerekek 80%-nak a kedvence, és ez a tény Bíbort mindig döbbenettel tölti el.
A nap végén meg kaptak egy egyfontos kupont, amit bármely könyvesboltban beválthatnak. És aki azt gondolja, hogy egy font (kb 350 Ft) milyen kicsi pénz, annak elárulom, hogy épp a Nemzeti Mesemondó Hét alkalmából minden évben kiadnak pár éppen egyfontba kerülő könyvet, tehát ha a szülők nem akarnak plusz pénzt költeni, akkor akár ezért az összegért is vehetnek mesekönyvet a gyereküknek. De persze nem kötelező innen választani. A lényeg, hogy olyat vegyen a kezébe a gyerek, ami tetszik neki. És olvasson. Nálunk szerencsére ebben nincs hiány.