Három gyerekkel irány Anglia!

Tudjátok, van amikor minden összejön. Nekem múltkor a vásárlással voltak nehézségeim. Nem azt kaptam, amit rendeltem, ha mégis, akkor rossz volt a méret és még a könyvesboltban is kétszer számlázták a cuccot. Volt egy nagy reklamációs köröm, és örömmel jelentem, hogy minden rendben. Persze nem volt minden olyan nagyon egyszerű.

Ugye ott volt a könyvesbolt, ahol lehúzták a kártyámat, majd visszaadták, hogy nem jó és kápéval kifizettem végül amit kellett. Mivel a kezemben volt a papír, hogy nem történt tranzakció, eléggé meglepődtem, amikor itthon várt az SMS értesítés, hogy bizony mégiscsak fizettem a kártyával is. Tudom, így jár, aki magyar kártyával fizet és a magyar telefonjára kapja az SMS-t, amit persze itthon hagy. Mindenesetre papírral és SMS-sel felszerelkezve bementem másnap a boltba, és közöltem, hogy bizony én itten kétszer fizettem. Nyilván először elmondtam a pultnál állónak, ő hívta a felettesét, ő a boltvezetőt - és mind széttárták a kezüket. Merthogy SMS értesítés Angliában nincs, és ezt ők ezért nem fogadhatják el bizonyítéknak, hozzak bankkivonatot. De szerintük ők nem vették le a pénzt. Hogy ezt megerősítsék, felhívták a saját központjukat és bankjukat, akik szerint szintén nem történt tranzakció. De azt mondták, hogy szerintük a bank csak zárolta azt a pénzt és mivel náluk nem írtam alá semmit, ez a pénz csak virtuálisan tűnt el a számlámról és vissza fog jönni.
Persze végig nagyon udvariasak és kedvesek voltak, és ezerszer elnézést kértek, hogy higgyem el, ilyen még soha nem történt.
Amúgy nekik volt igazuk - a szóban forgó ötezer Ft zárolása egy hónapig tartott, de végül a bank feloldotta és most újra nálam az a pénz. Jippi.
A melltartókkal, amikből rossz méretet kaptam még egyszerűbb volt a reklamáció. Írtam nekik emilt, mondták, hogy tegyem dobozba, küldjem vissza (volt a dobozban egy megcímzett matrica) és döntsem el mit szeretnék. Pénzt vagy más méretet. A más méretet választottam. Persze amit kinéztem már nem volt a méretemben, így választottam másikat. Az két fonttal drágább volt, és kettő perc alatt levették a számlámról. Egy hét alatt megjöttek az új darabok (természetesen ezért már nem fizettem plusz postaköltséget) és mind tökéletes. Én amúgy szeretek online ügyintézni - nyoma is van, nem is kell telefonálnom.
Na, az ebay-es csajjal már nehezebb volt. Favonatnak hírdetett cuccok műanyagból voltak, így közöltem, hogy én ezt nem kérem, kérem vissza a pénzem. Mire ő közölte, hogy OK, de a postaköltséget bukom, mert ő nem azt mondta, hogy "favonat", hanem, hogy "kompatibilis a favonatokkal". Mire közöltem, hogy egy nagy túróst, mert sehol nem írta, hogy nem fa, amit kínál, másrészt meg ez nem kompatibilis a fával. Na, itt a csaj elhallgatott és semmi reakció. Három nap után felnyomtam az ebaynél, akik nem tudom, hogy mit írtak neki, de egy óra múlva ott volt a csaj válasza: küldjem vissza a vonatokat. Ennek a költségét ugyan nem fizeti ki (tehát ezt buktam) de a postaköltséget visszaadja. Ebbe belenyugodtam, végül is ha igazságos akarok lenni, a képről lehetett látni, hogy nem fa amit kínál, az én hibám is, hogy nem néztem meg jobban. (Más kérdés, hogy szerintem ennek a leírásban is szerepelni kellett volna.) Becsomagoltam, visszaküldtem. A postára nem csak ezt vittem - Magyarországra is ment pár csomag. Na most tudni kell, hogy az angol posta híresen gyors és megbízható. Gyanús ott lett a dolog, amikor már a magyar csomagok is megérkeztek, ez a csaj meg innen két megyével arrébb még mindig hallgatott. Rákérdeztem - jajj, ő nem kapott még semmit. Hát jó, vártam pár napot. Újra kérdeztem, hogy mi van a csomaggal? Megint nagy csönd. Hát újra felnyomtam az ebaynál, de már csak olyan lehetőség volt, hogy én többé a csajjal nem ebszélek, az ebay lezárja az ügyet. Nem tudom, hogy az illetővel mit bizniszeltek, de egy órán belül a számlámon volt a visszautalt pénz. Szóval döcögősen ugyan, (egy teljes hónap kellett hozzá!!!) de elintéződött az ügy.
Persze azért, hogy egyensúlyban legyen a világ és ne csak nyerjünk, a férjemtől az Egyfontosban elkoboztak egy húszfontost, mondván, hogy hamis. Mivel ezt már akkor harmadszorra mondták az embernek, nem is tiltakozott, simán odaadta. Nekem fura, hogy se egy jegyzőkönyv, se egy kérdés, hogy honnan van neki - de végül is jobb így, mintha még rendőrségre is kellett volna mennünk miatta.
Ott ugyanis amúgy is nemrég jártunk - a házunk udvarából ugyanis ellopták drága Bíborkám bringáját. Merthogy a kapu rossz egy ideje, a fagy betett neki és most bárki bejöhet. Be is jött, levágta szépen a lakatot mindkét gyerekbicajról (egy lakat alatt voltak) és Borsiét otthagyta, csak a nagylányét vitte el. Ami amúgy nem volt egy márkás cucc. Nagyon féltünk elmondani neki, de szerencsére nem vette nagyon a szívére, talán mert a nagy hideg miatt úgyis rég használtuk, de nyilván az is segített hogy megígértük neki, veszünk majd egy újat, ha ismét meleg lesz.
Szóval jó és rossz mindig vegyesen jön. De hát ez nem nagy hír, az élet mindig így adagolja.